Körbenézek a rideg fejfákon, mind alatt egy élet,
valaha élő, szeretni vágyó, halott emberi lények,
csak írások jelzik, hogy volt, s megélt ennyi évet,
csak az itt hagyott emlékek őrzik az elszálló létet.

 
Mi vár hát rám? Egy halom föld, miben temetnek?
Nehéz fakoporsó, pár szál virággal mit rám vetnek?
Sötét siralmas éjszaka, mit  nem vált fel a nappal,
s fénytelen, üres világa, miben elveszett a hajnal?

 
Hová tűnik a simulékony kezek görcsös szorítása,
a legbelsőbb Énünkben, rejlő szenvedély és vágya?
Hová lesz a szívünk, mi ma még megdobbanni mer,
de holnap, csak egy jeges árnyék, mi sötétségre lel?