Csak azt kérem tőled, ha már nem leszek,
és az elhagyott síromon virág sem nyílik,
te, azért hozz néha rá, egy szál sárga rózsát,
mitől a lélek a mélyben, újra megnyugszik,
s ha síromhoz értél, vess rá egy keresztet,
simítsd meg a fejfámat, csak egy pillanatra,
hogy az, az elárvult  könnycsepp, mely ráhull,
átmelegítse testem, mi rég el lesz porladva,
kezem, majd kezedet árnyékként követi,
ott lesz előtted lelkem is, újult testet öltve,
csak a száj lesz szótlan, a jéggé vált mondat,
mi leszegi tekintetét, a megfagyott földre,