Játssz nekem egy dalt, játssz, érzéssel, halkan,
mint egy igaz barát, mikor velem hal, hogy ha
éppen baj van.
Zokogjon a vonón a húr, jajduljon a dallam,
éledjen fel erőm, az élettelen karban.
Vigasztalj, ha minden veszett, ha társ sincs már,
csak ellenfelek, s ha ronggyá tépték életemet
gonosz erők, vad emberek.
Játssz, mikor már hitet vesztek, s fentről nézve
is szenvedek, játssz mindig, s én bízom benned,
hogy odaát is reményt keltesz.