Egyszer értem is kondul a nagytemplom
harangja, egyszer nekem is búcsút
intenek, s ahogy távolodik otthonomtól
a halottaskocsi, úgy felednek el majd az
emberek.
Mit viszek magammal, még nem tudom,
talán egy képet, mit a múlt rám hagyott,
talán egy arcot, mely rám mosolygott,
az utolsó percekben, míg a szív játszott
egy utolsó dallamot.
Lehet, hogy el sem tudok köszönni tőled,
erőm sem lesz, arra hogy átöleljelek,
s míg két kezem ernyedten lázad, titkon
szemem sarkából ejtek könnyeket.
Ha elmegyek, ne sírjatok, hisz, itt hagyom
rátok az emlékeimet, s mindaddig
a percig míg bennetek élek, testem is éled,
akkor is, ha szürkeszínű lelkem az égbe
távozott.

2008.02.10

.