Már szabad-úgy mindentől függetlenül
boldognak lenni. Hazudni sem kell, ha
úgy érzem elég volt. Nem gátol már semmi.
Kószálhat a lélek, nincs börtönbe zárva,
a test megtanulta-érti- nem a könny az
miért élünk, ha fáj legbelül valami, ki kell
onnan két kezünkkel gyökerestől tépni.
Évek múlnak céltalanul, melyben ma is ott
marad énem, az a régi, s míg kutatva a jövőt
vigaszt keresek, öregedő szívem az eltékozolt
időt, szapora szívveréssel olyan nagyon érzi.
Új hitem reményében, új célt keresek, hiszem,
hogy nekem is jár öröm, talán néhány percnyi,
s míg erőm lesz küzdök érte- nem engedem  
többé a szép pillanatot kezemből elveszni.

2008.02.27