Fehér galamb voltam hótiszta tollakkal,
repültem önfeledten téren és időn át,
kitárt szárnyakkal küzdöttem viharral,
s ha kellett átszeltem érted a kéklő óceánt.

 
Vadásztak rám sasok, sólymok és vadak,
szomjúság gyötört mikor száraz ág tépett,
s a kietlen réteken halál járt nyomomban,
kaszájától minden, minden csupa vér lett.

 
Tél jege dermesztette bénulttá testemet,
havas szél tépkedte rongyosra a szárnyam,
de minden akadályon át eljutottam hozzád,
hogy hótiszta fehérben tűztáncomat járjam.

2008.03.12