Néha úgy fájnak a ki nem mondott szavak,-
a megfogadott ígéretek, a festett gondolat.
Néha lüktetve égetnek a hamis vádak, képek,
mint rabnak az élet, melyek vad bűnt idéznek.
Néha kimondanám azt, amit titkolva hallgatok:
hogy földig hanyatlanak a rommá vált dallamok,
s hogy ne váljanak hamissá a tétova mondatok,
miben rég elkoptak már az egykori mosolyok.
Iszonyú  magányom jajdulástól hangos, mely
tűzként éget, és ezeregy lüktető sebe mardos.
Haldoklása, mint kígyóé, mely levegőért kapkod
mikor utoljára vívja meg a létért folyó harcot.

    2008.04.06