Belerejtem magam kezed féltésébe,
Tenyerembe simítom mozdulataid;
Szívembe zárom gyermekkacagásod,
mely mosollyá simítja az évek ráncait.
Álmatag szemmel figyelem a lépted,
Nézem, ahogy lassacskán férfiúvá nősz,
S titokban, hogy senki, senki meg ne lássa, 
Megsiratom néha a régmúlt szép időt.
Öregszem, fiam! Míg te ifjú emberré válsz,
Én, görnyedve a sorstól már kétrét hajolok,
Mégis, ha látom pillantásod, fiatal vagyok;
Mert szemeid fényében időtlen időkig,
- egy gyermekét ringató Anya maradok -

 2008.12.20