Évek hosszú sora alatt mindvégig kerestem,
a meséből megismert örök boldogságot, de
csak hűlt helyét találtam, miközben párnámról
elszálltak a rózsaszínű álmok.
Járatlan utakon jártam, ahol tövisekbe léptem,
bőrömön éreztem a rideg valóságot, s míg vérem
csordult rájöttem- egyedül oly kevés az ember,
hogy leszakítsa magáról a gúzsba kötött láncot.
Régen volt erőm hinni, hogy egy új napot, egy
újabb érzés követ, de ahogy lassan elmúltak az
évek, tudatára ébredtem- megtalálni ezt az utat,
többé sosem lehet.

2008.03.24