Gyémántdarabokból rakom ki a képed, igazgyöngyből formálok fényt a szövegrésznek, hogy ha elnézem néha; sosem feledjem- igazi kincs volt, akit szerettem. Álom szőtte világból megyek el érted, nem viszek magammal csak néhány szép emléket. S ha lángolnánk a régi forró csókoktól- frissen hulló könnyel hűsítelek téged.
