Valaha hittem; egy út van előttem,
s ha azon járok- nem veszítem szemem
elől a vasbetonból felépített sziklaszilárd
álmot..
Később rájöttem, minden mit alkottam,
csalóka képzelet, mely hamissá tette,
a magam elképzelt, színesre festett
szivárvány képeket.
Sötét folttal tarkítottad életem, mit nem
tudok lemosni, árnyként kísér akárhová
lépek, s követni fog, bárhol vagyok,
mint eredendő bűnt az elkövetett vétek.
Már útban vagy- állj félre hát kérlek!
Ne tarts vissza, engedj el, hogy egyszer
még az életben szabad legyek
- éljek.

2008.04.09