Emlékszel?
Emlékszel, mikor gyönyörként éltük meg az
ajándékba kapott boldog napokat és valósággá varázsoltuk a bennünk szunnyadó igaz álmokat? Emlékszel, hogy szeretni mertünk összekulcsolt kézzel, miközben vágyunk lángtengerré vált, s a tudat eltűnt a higgadt józan ésszel? Emlékszel, hogy körülöttünk megszűnt a tér, ahogy hevült a vér, s parázslott testünk? Úgy éreztük ez tán a vég, mikor egymás karjában megremegve - örökre elvesztünk. Szerettelek. Még ma is álmodom veled. Vágyni hívok elmúlt forró perceket, s míg sóhaj szőtte szivárványból hidat építek, az álmok szelíd tengerén, virággal díszített ladikkal eléd evezek. Ott várlak minden éjjel kitárt karokkal, azzal a régi csintalan ábránd mosollyal, s mikor az ezüst hold bársony öle elringat- te is megérkezel, hogy a régi érzés erejével szerelmedet add.
2008.04.11
|
|