Vágyódás


Mikor a vágy alakot ölt, és lángcsóvává válik,

tűzködöt varázsol rá parázsló szemem,

s a rabul ejtett bűvölettől felforrt vér, átjárja

testem, melyből fénycsillagot formál minden

élő sejtem... Gyújts tüzet bennem, tombolva

lobbanjon a merszem!.

<br>Gyere ölelj át vadul, és önfeledten!

<br>Simulj ajkaddal gyengéden ajkamra, érezzem
vállad, ahogy vállamhoz ér, s míg könnyeink

lassan elerednek, szoríts magadhoz, mint egy

féltve őrzött kincset, melynek izzó ragyogása

<br>lesz az örök szenvedély!

<br>Csókolj olyan hévvel, mint a lágy természet,
mikor megalkot egy képet, s a napból bódult
érzést vált ki, hogy ha arra téved! Szeress úgy,
olyan őrült gondolattal, ahogy én szeretlek
téged, s meglátod az élet, ezer színnel szórja
a megihletett szépet!
Álmodd velem azt, hogy leszáll most az éj és
szerelmünk jutalma lesz a legnagyobb babér!

.

2008.04.19





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=4397