Ha újra az lehetnék, aki régen voltam,
hajadba fonnám az éjt a csillagokkal,
ezüstös árnyával betakarnám tested,
s hozzád bújva súgnám; ma én vagyok
a merszed.
Ha újra veled leszek őrizem a szemed,
felcsillanó szikrájából tűzzé élesztelek.
Fényből szövök egy szerelem szigetet,
hol boldogan élünk- míg egy őszi napon,
álomra hajtod fáradt, ősz fejedet.
Akkor kezem kezedbe rejtem, szorosan
ölellek - sóhajunk eggyé válik, s mint a
tengerek, elmossuk az időt könnyeinkkel
-csak az örök marad, s a kezdetek.

2008.04.16