Tedd a homlokomra pille kezed anyám,
hűsítő, lágy tenyered elűzi a gondot,
s míg elnézem, hogy tűnnek el az évek,
képként tárul elém szétdarabolt sorsod.

Féltő pillantással, szánakozva nézz rám,
lásd arcomon az élet kegyetlen könnyeit,
s űzd el két karoddal a rám nehezült rosszat,
mely elvette tőlem reményem terveit.

Ölelj anyám szorosan, vigasztalj engem,
s én majd válladra hajtom elnehezült fejem,
hadd enyhüljön a fájdalom, mi legbelül éget,
mely vérző sebbé tette ronggyá tépett szívem.

2008.05.07