Eltékozolt időből a megmaradt élet; - minden egyes percben. Te vagy a tiszta hang, mi szavakat alkot, s gondolattá formálódva, képpé válik bennem. Te vagy maga az áldás, mely nekem csillog, mint sok száz igaz gyöngyszem. Te vagy a szépen csengő rím, a végtelen derű, miből mosolyként hull, a lágyan formált betű. Te vagy a reményem- az utolsó fohász, mitől dallammá válik az őrült szívdobbanás.
