Ha én lennék az izzó nap, mely féltőn simogat, vagy kósza felhő, mi gyöngyöző esőcseppet ad, magammá formálnám gondolatodat.
Ha én lennék a hold, az az ezüstfolt, mi nyáresti útján éjcsillagot ont, rózsaként illatoznék neked; hogy érezd – van- aki tövissel is szeret.
Ha szeretnél, kékre festeném a szürkévé vált eget, hogy tengerszínében megleljem a szemed, s álmodozva vágynék rád szüntelen, mert az élet, csak veled lehet tiszta és bűntelen.
