Évszázadok óta, arról szól a fáma, lopd bele az érzést az olthatatlan vágyba. Legyél magad a tűz! Égj! Lobogj! Mint a legsötétebb éjben az opálszín csillagok. Szeress úgy, hogy csak magadnak fájjon, s ha egyszer mégis búcsúzni kell, csak azt a másikat nézd. Adj neki esélyt, hogy vigaszt találjon. Így lesz szerelmed örök, mindent felülmúló oltalom, mely időtlen időkig- belülről hulló könny marad arcodon.
