Csobogó patak medréből merítem a hitem, elnézem csendjének egyszerű varázsát; nem tombol vihar erejétől, - szelíden várja a nap simogatóan meleg felbukkanását. Várni arra, aki eljön mindig érdemes. Tudom, ebben sosem tévedek. Az élet gyorsan tova repül, s a pillanatnak vége. Mikor elszáll a vágy, könny marad helyébe. Mégis újra várnék, mert azért a szempárért ezerszer megérte. Szerelmem törhetetlen kő, mit örökre megőriz a végtelen idő.
