Jó veled andalogni selymes, puha réten,
megbújni az óriás tölgyek dús lombjai
között- vagy csak hallgatni a madárdalt,
ahogy szél járta tereken sóhajként száll
egyre magasabbra fel a sziklák tetejére,
- az égig érő felhők csipkés rojtja fölött.
Jó veled csókolózni, percekre elhinni,
hogy a kérges felszín alatt mesét rejt az
élet, s bódultan álmodozva elveszni
szemedben, míg titokban hozzád hajolva
egy ölelésért- kezed két kezembe téved.
Szeretem az alkonyt, ahogy titkot sejtet,
aranyló napívét ámulva szivárványszínt
kerget, s beleveszik mosolyodban, mit ezer
emlékével őriz a földbe rejtett kavicsokkal;
- egy ott felejtett könnycsepp.

2008.06.20