Csábos csillagok tükrözik éjszín szemedet,
fényük egy lobbanással tűzzé válik bennem,
s mikor mahagóni hajam lángvörössé válik,
olvadozik hajszálanként izzó tenyeredben.
Játékos hold szunnyad, megbújik a csendben,
nesztelen léptekkel szíved mögött halad,
s mikor átölel karjával a révbe merült álom,
csókod kísérti vágyamat az éjek leple alatt.
Harmatos a fűszál, benne pár pillangó kószál,
színes szárnyaikkal szivárványt kergetnek,
s ha eljő a pirkadat gyors lepketáncot járva,
szél simította csókokkal tova repülnek.
Harangvirág szoknyácskáján mosolyog a nap,
pipacsszirmát bódulattal ékként elrejti,
s ahogy ezüst szálon perdül a forró nyári éj,
minden újabb érintése szerelmem hevíti.
2008.06.24
