didereg a sírnál, megroggyanó lábaival nehézkesen jár már. Szeme előtt fejfa, rajta fehér gyertya, s a gyöngyből font betű, könnyé válik rajta. Pár elillant sóhaj, s gondolat, feledésbe merült, elhaló jajszavak. Íme a felirat; Nekem is volt párom, földi muzsikásom, de most sötét éj mállik égi jajduláson. Arctalan test lett, a porba hullott nyár, mely ott hallgat a gödörben, hol nincs már ami fáj.
