Már naplángtól aranylik a mimóza virága,
sárgult színű szirmain megpihen a fény,
s ahogy titokban elnézem a szőlőlugasokat,
minden hajtása egy évnyi borremény.

 
Szűkre szabott utcákban, színes virág nyílik,
illatuk bódultan átjár minden zegzugot,
s míg elmerengve járom a csendes völgyeket,
szívverésem megőriz pár üres lábnyomot.

 
E kicsiny falu lelkében oly jó megpihenni.
Álmodozva elmerengni züllött napokon,
s visszavágyni oda, ahol álom ma az élet,
ahol rózsák szirma éled boltíves kapukon.

2008.08.03