A jelen tükrében már mosolyogva nézek.
Nincs többé csalódás, könny, vagy fájdalom.
Aranyharmat cseppekben hull rám most az élet,
s álomajkú tengeren ring a ladikom.

 
Szárnyat bont az emlék minden kedves szóban.
Szélsebesen hasítja a sötétlő kék eget;
Hogy szabad utat adjon a bennem élő vágynak,
mely megőrzi hitével a szívből éledt teret.

 
Érted zsong e mesés világ, neked szól e dallam,
rád gondolok éjjel, ha nesztelen a csend.
Érted repdes pillantásom újult nevetéssel,
mert veled szállok kacagva a végtelenben fent.

2008.10.19