Nézd, ahogy parázst ont a bíborszínű alkony!
Lángkönnyével megöntözi a fáradt holnapot.
Csillagszekerében most elszunnyad az idő,
s benne derűset álmodnak az égi csillagok.

 
Én várok rád egy életen át. Múlhatnak az évek.
Foszlányokra szakadhatnak a fájó nappalok.
Törött szárnyú pillanatok zuhanhatnak mélybe,
Amíg szeretni tudsz, felöleli két érző vasmarok.

 
Hamuszürke perceimre nap szivárvány ébred,
rímbe szedett szavaimon szelíd mosoly pihen,
minden titkos rezdülésem mi valósággá válik,
Nem más, mint egy őrült szenvedély-szerelem.

 2008.11.30