Ne félj, ha hideg éjszakákon kínzó láz gyötör, s bilincsben szorult mellkasod levegőért kiált! Mikor úgy érzed túl mély lett a kiásott gödör, melyben telítődni látszanak a bűnnel telt hibák. Ne félj, mikor vérző szíved jeges szilánk szúrja, s legbelül rejtőznek a hulló könnycseppek. Mikor dallamszavú életednek elszakad a húrja, mert rongyfoszlányig játszik minden helyzetet. Soha se félj semmitől, míg szorítom a kezed, mert a végső kudarcban is, hidd el megvédelek.
