Lassul a szívverés néha ide bent,
Halkuló üteme ködfoszlányon ring.
Tört percű életem végleg búcsút int,
Sokszor lázadva, ha múltján elmereng.

 
Hová tart a lélek merre az idő,
Mely a nyárból elűz, tél havába rejt?
Hová lesz a mosoly, mikor könnyet ejt,
Az erősnek vélt páncéltörő erő?

 
Vén lett már az élet, hangja elakad.
Zokogásba fúl a tűnő ifjúság.
Dermedő kristályként ráncokra tapad.

 
Reményekbe ájult bódult pillanat,
Éledő szárnyát észleli a sorsnak;
De tovarepül majd, mint a gondolat.

2008.12.18