Már messzeúszott mindaz, ami volt. Bárányfelhőknek égi, szép akolt nem építek. Ez a föld itt szilárd. Megálltam rajta, pedig idegen. Vigyázva álljon, ki gyökértelen : Nincs visszaút.
Amit otthagytam, rég nem létezik. Egy villanás, egy kép maradt csak itt és csak a képzelet, mely rátalál. A város, hegy, domb vissza sose vár, mert megváltoztam és megváltozott.
Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan: álmok nélkül, tépett felhők alatt, gyökértelen egy idegen világban...
