Ez már a másik ősz... a fáradt. Szél kerget tört virágot, ágat. Hova lett az arany lomb, lángoló szép levelek tarka varázsa? Elmúltak... mint az idő, lásd, együtt süllyedtek a sárba. Dér fedi már a mezőt, mint szívem a bánat. Fázós köd fekszik a tájon... Vágyom utánad...
