Fohász
FOHÁSZ
Kinn még zajong az emberlakta tájék,
És forró tűzzel perzsel még a nyár,
De szívemen kopogtat már az árnyék,
S a vak sötétség orvul, lesve vár.
Hozzád futok te drága , régi asszony !
Az égi trónról nézz le, nézz le hát !
Fölöttem áldó két kezed virrasszon,
És űzd el ezt a fojtó éjszakát !
Ha ismét fénylik majd a régi tájék,
S én bátor szívvel újra messze járnék,
A lelkem, hidd el, lábadnál pihen!
Fehér kezed fogását mindig érzem,
S ha elkísér e drága, égi két szem,
Hűségem el nem oltja semmi sem !
|
|