Talán levél...

Talán levél, talán csak gondolat.
Nem mondhatom ki, mennyire...
mert ha kimondom, nehezebb neked
és nekem is. Elönt a félelem.
Félek, hogy nem jössz,
s attól is, ha jössz.
Félek, mert egyszer téged is elér
az égő láz, ami a vándor madarak
szárnyát repülni készteti,
ami a pisztrángok hadát
ezer veszélyen át
kitartó útra kényszeríti:
vállalni mindent, de hazafelé!
Csak vissza... vissza
az álmok honába!
A fészek melege,
a gyermekkor meséi...
Repülsz felém, de más már a vidék,
és ismeretlen kert és ház fogad.
Nem ismerünk egymásra.
 Melengető karom keresnéd,
és itt egy idegent  találsz.
Tán jobb, ha senkit,
csak emlékeket,
amiket megszépít a messzeség.
Kegyetlen szavak?
Nem.
Az élet, az kegyetlen!