Göröngyös úton járunk, térdig poros lábunk, de nap süt ránk, és szívünkben egy szivárvány ragyog.
Pálmák szigete délen vár rád, azt hiszem, értem... Kell egy remény, egy álomkép s az őrző angyalod...
*** . Ha majd a bukó nap festi a tengert, s vérvörös habja ölel, a parti homokban izzik a lábnyom szellő se borzolja fel... Mindegy, hogy álom, mindegy, hogy ébren: hallod a víz moraját... Mindegy, hogy hol jársz, e szürke világban, éveid álmát álmodod egyre tovább....
