I.változat

Mélán hallgatom a tavaszi szél suttogását,
Nézem, ahogy a fák zöld lombja megremeg,

Hallom a levelek halk neszének suhogását,
És lassan a felhők közt már fény dereng.

A lágy szellő még gyorsan végig suhan,
De a nap már bíborvörösen kúszik fel az égre,

És szelíden mosolyogva immár fel-felbukkan,
Aranylón ragyogó - és meleg az áldott fénye.

Így bukkantál fel Te is, szürke életembe,
Felrázva ezzel bánatos, magányos szívem,

S vittél a gyönyörű, szerelmes végtelenbe,
Visszaadva immár – az életbe vetett hitem,

És bár a szemem könnyes, s hajam már deres,
Bús ajkam mégis azt suttogja – gyere, szeress!

2006-05-02.

II.(változat)

Mélán hallgatom a szél suttogását,
Nézem, ahogy a fák lombja megremeg,
Hallom a levelek halk suhogását,
És lassan a felhők közt már fény dereng.

A lágy szellő még gyorsan végig suhan,
A nap már vörösen kúszik az égre,
De szelíd mosolya immár felbukkan,
Aranylón ragyog és áldott a fénye.

Te is az életembe most így jöttél,
Felrázva bánatos, magányos szívem,
S a gyönyörű, forró végtelenbe vittél,

Visszaadva – életbe vetett hitem.
És bár szemem könnyes, s hajam már deres,
Bús ajkam azt suttogja – gyere, szeress!

2006. május 3.