Odakint az utcán rövid még az árnyék, 
Forrón éget, perzsel a zajos, vidám nyár, 
Hangos zsivajoktól zeng körben a tájék,
De szívünkben az ősz lassan itt kopog már.

A színes nyár még szemeink előtt lebeg,
De lábunk alatt zörren az avar selyme,
A nap még tűz, de néha már csendben mereng,
És úgy ragyog, mintha kicsit fáradt lenne.

A hulló falevelek zizegve súgják,
Vége van a nyárnak, már messze tűnt minden,
A vastag hótakarót magukra húzván,
Könyörögve kérnek - hogy a telet vidd el!

2006-07-10.