Holdanyó fénye ránk ragyog,
Alszanak fenn a csillagok,
Az árnyak csendben megbújnak,
A vágyak lassan csitulnak.

Álmodnak a levelek mélán,
A szavak pihennek némán,
Hallgat még a szürke ég is,
Néma a ragyogó fény is.

Szürke ködöt font most a csend,
Felhő is alszik odafent,
A lét elsiet felettünk,
Így élni is elfeledtünk.

Csend honol lent a városon,
A bú és bánat eloson.
Fáradtan nyújtóznak a fák,
Holnap egy szebb, új nap vár ránk.

2006. 03. 01.