Csendes a part magányom szigetén,
bár éjszakánként még kínoz a vágy,
versenyt fut vele a szelíd remény,
míg a kikötőben hajóra vár.

Lassan telik az éjszaka, s nappal
reám a magány sűrű fátyla hull,
sebemre csókot lehel a hajnal,
ajkam üvölt - ahogy sóhajba fúl.

Csendes a part magányom szigetén,
könnyek mögé néz a fehér homok,
nap elbújik, nem süt szürke egén,
magány a bánattal - versenyt zokog.


2007. augusztus 21.