A szerelem
völgyében járok,
nem riaszt
tüske,
nem riaszt
árok,
elbűvöl
zengő ligeted,
amint harmatgyönggyel
fennhangon
hirdeted: -
gyere, szeress,
vár rád...
a boldog szerelem!
végigdúdolom,
s dalolom
várva-várt utam,
mert végre
holnaptól, - Te vagy
az uram.
