Simogat, eltakar
kezem,
s szívem
szívedbe
teszem.
Minden csillagos
éjjel a
Hold fényes
fényével, -
kezedbe helyezem
az életem.
Ha ellépsz
követlek, mint
az árnyék, -
nyomodba
lépek
s úgy
megyek, -
tova utamra...,
hogy hátra
se nézek.
Talán így soha
nem veszik
észre, -
hogy Te vagy már
az életem része.