Magyar badar II.
Most megfogott valami éppen,
s itt állok most tetrekészen.
Elmondom neked ó,
kedves, jó olvasó,
Nem vagyok én sem teljes vétlen.
* * *
Minden szép, fehér, hó, hahó!
Veled összebújni volna jó!
Simogatnál édes,
Én nem lennék mérges.
Mi szerelmünk, szép, s való.
* * *
Forr, pezseg a vér szívembe,
lázas kéj oson a testembe,
tódul most a vérem,
és én csak azt kérem,
hogy ülj ide az ölembe.
* * *
Behuppantam a verembe,
ezért estem szerelembe.
De ha oda nem esem,
nem hagy el a kedvesem.
Így kést mártott a szívembe.
2005.december
|
|