Oh, szép tavasz!
hol vagy már? -
a sok-sok ember 
te rád vár, -
mindenki csak
kókadozik, -
pedig a hó már
olvadozik.

Bár a tél még
fogát vicsorgatja, -
de a tavaszt ez
meg sem hatja, -
néha még feltámad
a vad szél, -
megfagynak könnyei,
és csillognak,
mint a hideg tél
megannyi gyöngyei.

Vágyunk a napsugár
simogatására,
a gyönyörű természet
hívogatására,
szívünk, lelkünk
érted ég,
gyere-gyere! –
mondjam még?
tűnjön a hó,
tűnjön jég,
jöttöd várjuk, -
mondjam még?

Gyere-gyere! – s
ne habozz,
a karjaidba
Napot hozz! -
virágzó fákat,
kék eget, - várjuk már

a meleget.