Zord széllel
cibálja szívemet
az élet, -
már
nem sokáig élek,-
felkelő napom
sötét
éjbe zuhan, -
vissza
nem találom
már az utam, -
szárnyára emel
a vad végtelen,-
akkor nem
merenghetek
többé
e keserű életen
gondolatom hazaér,-
megpihen nemsokára
és én könnyes
szemmel nézek
a halálra, -