Azt hittem enyém a szerelmed-, mely szívedben bimbózik, és mélyen a lelkedben terem. Vad, őrjítő gyötrelemmel vágytam rá szüntelen. Sebzett szívvel reméltem-, hogy e gyönyörű álmot, most átélem-, de, jaj! - földre hulltam, mint egy csillag kiégtem-, fényem kihunyt, s elveszek újra - a megfakult szürkeségben.
