Lebegek az
álmok között,
s szívem szárnyal
felhők fölött -,
éledezik, virul,
a hamvas szerelem,
óvatosan lépked
a szívemen -, s
bár a fák ága
még lombtalan,
én mégsem vagyok
már hontalan -,
még a zúgó, vad szél
néha rám morog,
de nem szilaj...-
már csak tántorog.