Egyszer eljön értem a csúf halál,
S kézen fogva elvezet,
Felvisz a hófehér mennybe,
Hol tisztára mossa a lelkemet.

Szegény lelkem, akkor már
Nem azon sír -, hogy elköltözött,
Hanem, hogy a fekete ruhából
Lassan már fehérbe öltözött.

S te, aki kedves vagy,
És sosem akarattal vétkezel,
Talán egyszer – hidd el!
Te is a mennybe érkezel.

Akkor majd megszeppenve,
Halkan, félve kérdezed,
Vajon egykor hol, és mikor
rontottad el az életed?

2006-02-28