Gyere közénk vegyülve,
s nevess velünk hevülve,
nem venném a szívemre ha sírnál,
ezért aztán Te is írjál!
Pedig a múzsa, ha homlokon nem csókol,
sajna nem adhatok semmi jóból.
Nem jut eszembe most semmi,
ettől fogok falnak menni.
Túl sok ész nem maradt fejembe,
mert elástam tegnap a verembe.
Ajkamon mosoly most nem fakad,
és a rímelés is elakad.
Félek a játékot elrontom,
ezért az írást most lemondom.

* * *

Hiába kértem - nem jött a múzsa!
Ezért most itt ülök gúzsba,
a székem meg oly kemény,
hogy lassan elhagy a remény.
Meg hát ugye - levetném én a gondot,
de hiába nyomom e fránya gombot.
Ügyet sem vet rám egyenlőre,
hiába gondolok a kéményseprőre.
Ezért tényleg jó lenne egy aranyhal,
s hozhatna a jókedvből egy arasszal,
mert ugye - ha nem írsz jókedvvel,
akkor a múzsa nem kedvel!!

* * *

Ha a gombot messzire eldobom,
írni a mondandómat, hogy fogom?
Nem fog dőlni belőlem a hülyeség,
s ez számotokra lesz majd veszteség.
A fránya egeret, most úgy akarom nyomni,
mint ahogy húsvétkor a hímes tojást fogni.
Majd becézgetem, simogatom,
és vigyázva nyomogatom.
Remélem az admin mos törli
az egyik szólást éppen,
ha találkozom vele, majd
megkérem szépen.

* * * 

Csicseregjen csak az a kis madár,
mert ha nem szólal meg, - az bíz kár.
Tied minden hódolatom,
s a versedet kostólgatom,
ami úgy rugott most vesén éppen,
hogy arcomról a festék is lejött szépen.
Azt simitom, nyalogatom,
a meleg ételt meg neked hagyom.

* * *

Ne félj cseppet se zizike,
ahogy tudok - jövök, de izibe!!! 
Mert oly klassz e találkozó,
napjaimban ez meghatározó.
Itt aztán csak kacagni lehet,
s akinek nem tetszik - az mehet! 
Mert ez kérem nem egy sírató,
hisz bőven van itt csattanó. 

* * *  
Leila te drága! 
Ne keseredj el mára!
Reméljük, hogy jól elástad a hideget,
és akkor a tavasz már nem csak hiteget.
Jön az már és virul,
mert ha nem - a fejem lilul!