A virágos zöld mezőn fáradtan lepihenek,
Felettem fehér habként úsznak a fellegek,
Látom, ahogy a nap szeme rám ragyog,
Majd lassan, fáradtan tovább andalog.
Látom, ahogy a kis patak sietve rohan,
S a lágy tavaszi szél szíve lángra lobban,
Látom, a halványkék-ruhás kék eget,
És felette a fáradtan csillogó fényeket.
A gondtalan percek gyorsan múlnak,
S körülöttem lassan – apró csillagok gyúlnak,
Fényes szemeikkel kacsintanak reám,
Majd álmos csókot is küldenek lazán.
Ragyogó fényével a hold magához von,
És sápadt arcával körém koszorút fon.
Az éjszaka csendje gyengéden átölel,
Lehunyom szemem, hisz a reggel már közel.

2006-03-28.