Forrón szeretlek nappal, s minden éjjel, És míg ránk messziről - a sötét mereng, Álmomban veled repülök az égen, Bár az elmúlás hajnala már dereng.
Szerelmed után éhesen szomjazom, Ha nem kellek, hát mondd, s a földbe taposs! Vagy ajándékozz csókokkal gazdagon, Akkor soha nem bánthat se bú, se rossz!
De ha el akarsz menni – hát indulj, menj! Majd sírsz, zokogsz, ha elemészt a bánat, Szívembe éles tőrt döfj, gyorsan ölj meg, Csak csókold utoljára még - a számat!
