Megvetem a gyűlölködő embert,
A lármás, a gonosz - taszít,
Tőlem a hazug világgá mehet,
Engem pompa, pénz nem vakít.

Kacagom a nagyravágyó álmot,
S azt, akik vívják a csatát,
Űzik, hajtják vadul a vágyakat,
Közben nem látják más baját.

Vonz az emberség és tiszta fénye,
Bűvkörében élek már rég,
Mosolyomnak soha nincsen vége,
Szemem könnytől óvja az ég.

A vágyam sem sok, mindössze annyi,
Kicsit sírj, ha majd nem leszek,
S az útókornak kacagva hagyni,
Pár apró, kedves verseket.

2006. július 19.