Az álmok visszatérnek


Már beköszöntött az ősz, és az alkony,
S bár régi emlékek ragyognak néha rám,
Mosolyogva hallgatom dalát a parton,
Ám édes szavával nem hív, nem üzen már.

Sokszor álmomban visszaköszön egy emlék,
S átélem e boldog, szép szerelmet újra, 
Ha lehetne, oda ismét visszamennék,    
A könnyem hidd el, hogy egy cseppet sem hullna!

Ám egyre halványulnak ezek az álmok,
Felidézni alig-alig tudom néha már,
S én búsan, mélán a gond ködében állok,
De a visszatérő álom – azért megvár.

Most már itt maradnak mindörökre – érzem,
Kísérnek váratlan és hívatlan mindig,
S hogy estig eltűnnek, zokogva nézem,
Bár itt lesznek dalolva, hűen a sírig.

2006-05-22.

 

Az álmok visszatérnek


Immár beköszöntött az ősz, s az alkony,
S bár a régi emlékek még dalolnak,
Mosolyogva hallgatom szavát a parton,    
Ám már nagyon – nagyon messze ragyognak.

Álmaimban visszaköszön egy-egy emlék,
S én boldogan mennék vissza a múltba,
Hol oly vidám, gondtalan voltam nem rég,
Hidd el, ott lennék még - ha rajtam múlna!

De jaj! - halványulnak a hívatlan álmok,
S felidézni alig tudom, néha már,
Mélán a szürke gond ködében állok,

És lám! - a visszatérő álom - azért megvár.
Már itt maradnak mindörökre, érzem,
S hogy estig tovatűnnek - zokogva nézem.

2006. május 22.

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=5036