Vágyunk forró csókkal lassan útra kél,
Testünk odaadón egymáshoz simul,
Fülünkben a szél halkan dúdol - zenél,
És szívünk nyögve – a cserepeire hull.
Ölem vár, mint a szomjas nyíló rózsa,
Oh milyen édesen kínzó a gyönyör!
Érzem, erre várok már oly régóta,
A vágy lassan átjár - és a kín gyötör.
Repülök már veled a kéj szárnyain,
Vígan lépkedek a boldogság szigetén,
A vágytól gyengén reszketnek lábaim,
S nyögve elhajózunk a szerelem tengerén.
Lassan elcsitul - csendesedik álmunk,
S gyöngéd ölelésben - csillapodik vágyunk.
2006-02-02.